Nézzünk körül fürkészekként és portyázókként, hátha begyűjthetők még valahonnan okos demográfiai kezdeményezések.
Most, hogy megérkeztek az aktuális (és cseppet sem szívderítő, a termékenységi rátát tekintve csak az osztrák szintet hozó) demográfiai adatok, alapvetően kétféle megküzdési stratégia létezik: az egyik az ízlés szerinti
kárörvendés vagy naugyézés, leegyszerűsítő bűnbakképzéssel és lemondó fatalizmussal,
ami a lehető legkevésbé fogja arra inspirálni a huszonéveseket, hogy időben fontolóra vegyék a családalapítást – a másik pedig a folyamatos kiútkeresés. Annak kutatása, hogy miként lehetne valamiképpen ellene hatni az általános tendenciáknak; egyúttal
példát mutatva a fiataloknak is arra, hogy nem kötelező meghajolni a korszellem előtt.
Ezért talán érdemes vetni egy pillantást a francia Le Figaro cikksorozatára, amely azt vizsgálja, milyen bevált gyakorlatok és kósza próbálkozások akadnak világszerte a gyermekvállalás ösztönzésére – hátha fellelhetők benne hasznosítható elképzelések.
Igaz, a sorozat legfrissebb darabja pont Magyarországgal, azon belül is a lombikbébi-ágazat államosításával példálózik, felidézve mindeközben, hogy milyen sikeresen tornázta fel az ország a 2010-es években a termékenységi rátát. Egy Olaszországban élő nőről és olasz–magyar élettársáról olvashatunk, akik mesterséges megtermékenyítés céljából jöttek haza,
egyrészt mivel Palermóban a nőgyógyász súlyos szakemberhiány miatt eltanácsolta őket az ottani próbálkozástól,
másrészt mivel itt ingyenesen jutottak kezeléshez. A pár szuperlatívuszokban mesél az itthoni tapasztalatairól, hozzátéve, hogy számukra a politikai irányvonal másodlagos; egy másik, Magyarországon élő magyar házaspár ugyanakkor arról számol be, hogy őket elriasztotta az infrastruktúra állapota,
úgyhogy inkább a drágább, fizetős cseh rendszerben bíznak, ahhoz folyamodtak.
Ez eddig ismerős, úgyhogy lapozzunk is a cikksorozat Portugáliáról szóló részéhez: arrafelé egyes vidéki települések csekkekkel igyekeznek családalapításra bírni a párokat. A délkelet-portugáliai Alcoutim például immár bő tíz éve utal pénzt az újszülöttek szüleinek, méghozzá úgy, hogy a gyermek életének első három évében
5000 eurós keretösszegben megtéríti a gyerekneveléshez kapcsolódó költségeket,
feltéve, hogy a termékeket a kisváros üzleteiben szerzik be, és ha a gyerekeket bölcsődébe csakis helyben, nem pedig más településen járatják. Bár babakocsibolt például nincs, ez sem akadály: a helyi gyógyszertárban le lehet rá adni a rendelést, és akkor máris visszaigényelhető a vételár.
Az elmúlt évtizedben (bőkezű állami családtámogatások hiányában) tucatnyi portugál település vezetett be hasonló rendszert az elnéptelenedő vidékeken. A megkérdezett szülők mindegyike azt mondja, nem emiatt váltak szülővé,
a támogatás azonban egy kicsit könnyít az életükön, és „így az ember úgy érzi, hogy odafigyelnek rá”.
Alcoutimban mindenesetre tíz év elteltével a kép vegyes: a helyi bölcsőde fennmaradt, a születések száma azonban csak az intézkedés bevezetése utáni első években ugrott meg (háromszorosára), azóta alacsony szinten stagnál. Portugália leginkább elöregedett járásában, Oleirosban viszont kifejezetten beválni látszik a rendszer:
ott a korábbi 12-13 helyett szinte minden évben húsznál több baba születik,
a bölcsőde megtelt (részben brazil csemetékkel). Egy harmadik, a bronzkor óta létező eldugott falu a pelenka és a rugdalózók árának megtérítése mellett rezsicsökkentéssel és egészségügyi többletszolgáltatásokkal, valamint a gyerekek számára kínált ingyenes különórákkal is kedveskedik a fiatal szülőknek, összhangban azzal az elvvel, hogy a siker kulcsa a minél átfogóbb támogatás; ott azóta felváltva tapasztalhatók termékenyebb, illetve gyerekhiányos évek.
Még egyértelműbbnek tűnő sikersztorit hoz a Le Figaro Tajvanról:
az egyébként súlyosan elöregedő sziget „tajvani Szilícium-völgynek” is nevezett régiójában a világ legnagyobb félvezetőgyártója, a TSMC egy külön vállalati „babaterv” keretében szülői szabadságokat és különféle szolgáltatásokat biztosít a családos munkavállalóknak, hogy a legnagyobb nyugalomban nevelhessék fel a jövő mérnökeit.
Míg a vállalat dolgozói Tajvan teljes népességnek csupán 0,3 százalékát teszik ki, ők adják az összes születés 1,8 százalékát
– egy hatgyermekes apa szerint ennek oka, hogy betonbiztos a munkahelyük és kiválóak a munkakörülményeik; de közrejátszhat az is, hogy az így kialakult mikrokörnyezetben egyszerűen természetessé válik a családos életmód. A regionális kormány kéttannyelvű elitgimnáziumot tart fenn a dolgozók gyermekei számára, technológiai súlyponttal, míg a vállalati óvodákban különösen az élelmiszerekkel és a mezőgazdasággal ismertetik meg a kicsiket.
Így a felcseperedő nemzedékből egyszerre válhat tudatos vásárló, ügyes szakács és a mesterséges intelligencia tudora.
A meglévő oktatási intézmények mellé újabbak is épülnek, akkora a kereslet; igaz, nem elhanyagolható tényező az se, hogy számos, egyébként magasan képzett tajvani anya is otthon marad a gyerekeivel – egyrészt mert a férj fizetése elegendő, másrészt mivel úgy gondolják, így garantálható igazán a gondos nevelés.
A Figaro cikke szerint a dolog hátulütője, hogy mihelyt a vállalat más országokba teszi át súlypontját, viheti magával a munkavállalók egy részét, a termékenységi rátájukkal együtt – mégse kizárt, hogy
a keleti nyitás részeként akár ennek a bevált modellnek is érdemes lenne átvenni és adaptálni bizonyos elemeit,
esetlegesen beépítve őket az állami támogatásokra való jogosultság feltételeibe.
Ahogy gondolatébresztőként szolgálhat a cikksorozat egyik interjúja is, amelyben egy londoni kutató rámutat:
a demográfiai válság által egyaránt sújtott konzervatív és progresszív társadalmak közös pontja az egyedülállók számának növekedése:
Dél-Amerikában például először esküvőkből lett kevesebb, mára viszont már az együttélés is jóval ritkábbá vált. A tendencia pedig csak részben magyarázható azzal, hogy a nők egyre tanultabbak és függetlenebbek: az Egyesült Államokban vagy Svédországban például a magasabb végzettségűek inkább házasodnak, mint az alsóbb rétegek. Ahogy az is csak részben ok, hogy
a nők inkább balra, a férfiak inkább jobbra húznak világnézetileg
– valójában a kutató szerint a fő probléma, hogy rengeteg idő megy el internetes tartalmak magányos görgetésével, egyidejűleg pedig már nem ciki esténként otthon maradni. Hogy ennek (az okostelefon iskolai visszaszorításán kívül) miként lehetne ellene hatni, arra sajnos nem kapunk választ, a szociológus azonban arra a kérdésre, hogy léteznek-e „az egyéni szabadságjogokat nem sértő” pronatalista politikák, rögtön Magyarországgal példálózik, megjegyezve, hogy nem tudja, hoz-e majd gyümölcsöket az szja-mentesség, de ez
kétségkívül demokratikus módja a gyermekvállalás ösztönzésének.
Emellett a szakember szorgalmazza, hogy a politikai szekértáborok együttes erővel lépjenek fel különösen a legfiatalabbak okostelefon-használata ellen, már csak azért is, mert az növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket – egy gondosabb középosztálybeli szülő hamarabb biztosít e tekintetben védett környezetet és megfelelő offline társadalmi életet a lemenőinek, mint az, aki tájékozatlanságában bébicsősznek használja a képernyőt.
Mindenesetre ebben az általánossá váló demográfiai válságban egy reménysugár már felcsillant: Dél-Koreában folytatódni látszik a termékenységi ráta tavaly elindult növekedése, így a 2023. évi 0,72-es mélypontjukhoz képest idén az ország már visszakapaszkodott a 0,82-es szintre, úgy, hogy
a növekedés mértéke 1981 óta nem volt ennyire meredek (már ha ebben a tartományban beszélhetünk meredekségről).
A születésszám emelkedése teljesen követi a házasságok számának növekedését – talán mégis fialnak valamit a meghökkentő kezdeményezések, amelyek keretében egyes régiók már 130 ezer forintnyi randitámogatást is biztosítanak, így rimánkodva a fiataloknak, hogy ismerkedjenek.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Ide nem holmi korfák és KSH-számok kellenek, hanem tekintélyes európai szakemberek. Nos, íme. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: HECTOR RETAMAL / AFP)
Ezt is ajánljuk a témában
Jár-e előléptetés azért, hogy felköszöntjük szeretteinket vagy előveszünk új vécépapírt? Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
A HVG cikkéből kiderül: egy Valenciában élő megkérdezettel előfordult, hogy egy idős néni „előreengedte a boltban, amikor csak kevés dolgot vásárolt”. Nem semmi! Francesca Rivafinoli írása.
Félrevezetett kormánypárti szavazókat vizionálók, lenne itt egy kis meló! Francesca Rivafinoli írása.
Az áprilisi termékenységi visszaesés nem volt meglepetés – éppúgy, ahogy a májusi emelkedés is borítékolható. A kérdés már csak az: beigazolódik-e a szezonális trendekbe vetett bizalom? Sebestyén Géza írása.
Úgyse lesz örökre köztünk, úgyhogy emeljünk köré már most betonkoporsót. Francesca Rivafinoli írása.
„Az elmúlt időszakban feltűnően megszaporodtak a banki csalások és hekkertámadások, ezeken belül is az ukrán hátterű kibercsalások” – hívta fel a figyelmet videóüzenetében a miniszterelnök.
Fizikailag is elkészült a Mercedes új kecskeméti gyára, amely több ezer új munkahelyet és ipari forradalmat hoz Magyarországra.
Túlságosan is óvatosak a cégek, nem mernek beruházni, ezért is kellett közbelépnie a kormányzatnak és elindítania több ösztönző programot. Ezeknek pedig már most látszik a hatása .
Mario Nawfal exkluzív interjút adott a Mandinernek a CPAC Hungary 2025-ön elmondott beszéde után. Szó esik Elon Muskról, az Orosz - Ukrán konfliktusról és a magyar családtámogatási rendszerről is.
A tényellenőrző portál megvizsgálta Magyar Péter nagyváradi kijelentését.
